Gyerekkatona voltam Afrikában

A mai háborúkat idegileg szétroncsolt, AK-47-esekkel felszerelkezett kábítószerfüggő gyerekekkel vívják. Ishmael Beah egy volt a háromszázezer gyerekkatona közül, akik kényszerűen sodródtak a mások által irányított, értelmetlen, szinte vég nélküli pusztításba. Megélte és túl is élte a poklot. Amíg mi játszottunk...
Tizenkét évesen a lázadók elől hosszú hónapokig menekült az erőszaktól a felismerhetetlenségig torzult vidékeken. Tizenhárom évesen a kormányhadsereg besorozta, és az egyébként finom lelkületű Ishmael rájött, hogy képes akár gyilkolni is. Tizenhat évesen az UNICEF eltávolította a harcoktól, és megtanulta, hogyan bocsásson meg önmagának, hogyan viselkedjen újra emberként, és végül, hogyan kezdjen új életet.
A Gyerekkatona voltam Afrikában egy különleges, megigéző beszámoló, amely igazi irodalmi szenzációként eddig a világ húsz nyelvén több millió olvasóhoz jutott el. Egy fiatalember őszinte vallomása, és egyúttal brutális, eltorzult világunk szomorú tükörképe.